Re: Japán
Elküldve: 2008. jún.. 5. 18:27
Lakótársam lett a japánból érkezett szegedi egyetemisták ügyintézője már egy pár hete, és folyton el van képedve, hogy mennyire mások ezek a japánok.
A fiúk igazi mazochisták: az albérletükben sosem fűtenek (télen alig párezres gázszámlát sikerült az egyiküknek összeszednie, míg lakótársam azokban a hónapokban volt hogy 40ezer Ft fölött fizett). Ez onnan ered, hogy Japánban eléggé lazán veszik a fűtést, ugyebár a rajzfilmekben is látjuk, hogy milyen könnyűszerkezetes lakásaik vannak, és csak mindenféle kókányolással csiholnak némi meleget (nemritkán rezsóval, úgy hallom
). A srác felszedte továbbá a szőnyeget és levette a függönyt is a lakásban, hogy minek az ugyebár 
A lányok viszont ennél is furcsábbak. Épp ma volt lakótársam az egyikük lakásán. Szavakba sem tudta önteni a látványt: mindent elborítottak a fodrok és a csipkék, még a kilincsen is masni volt. A földön halmokban hevertek a Disney rajzfilm-dvd-k (Csipkerózsika, stb), és legalább ilyen mennyiségben tobzódtak a plüssök: még a laptopon is egy marhanagy füles mackófej védő-plüss volt. A lány egyébként rendkívül zavarban érezte magát, hogy egy idegen "behatolt" a territóriumába.
Általános egyébként a japánok félelme az idegenektől, és európai szemmel megdöbbentő a távolságtartásuk. Amíg nincsenek rád szorulva, addig valósággal megvetnek (nem csak az európai hanem saját országuk idegenjeit is). Abban a pillanatban viszont, hogy valamelyikükkel munkatársi viszonyba kerülsz, vagy bejutsz valamiféle közösségükbe (klub, akármi), megnyílnak és családtagként kezelnek. Ebből is ered, hogy képtelenek ismerkedni, és a mai napig közkedvelt megoldás, hogy házasságközvetítő útján keresnek maguknak párt, és eszükben sincs spontán ismerkedni másokkal.
Az pedig, hogy a külföldi cégek milyen nehezen tudnak megegyezni velük játékaik és rajzfilmeik licenszeléséről már-már legendás.
Még mindig akartok oda menni dolgozni?
(Megj: ezek nem hivatalos tények, csupán személyes tapasztalatok, amit meséltek nekem, és amikről lehet hogy már eddig is tudtatok, de azért leírtam)
A fiúk igazi mazochisták: az albérletükben sosem fűtenek (télen alig párezres gázszámlát sikerült az egyiküknek összeszednie, míg lakótársam azokban a hónapokban volt hogy 40ezer Ft fölött fizett). Ez onnan ered, hogy Japánban eléggé lazán veszik a fűtést, ugyebár a rajzfilmekben is látjuk, hogy milyen könnyűszerkezetes lakásaik vannak, és csak mindenféle kókányolással csiholnak némi meleget (nemritkán rezsóval, úgy hallom
). A srác felszedte továbbá a szőnyeget és levette a függönyt is a lakásban, hogy minek az ugyebár A lányok viszont ennél is furcsábbak. Épp ma volt lakótársam az egyikük lakásán. Szavakba sem tudta önteni a látványt: mindent elborítottak a fodrok és a csipkék, még a kilincsen is masni volt. A földön halmokban hevertek a Disney rajzfilm-dvd-k (Csipkerózsika, stb), és legalább ilyen mennyiségben tobzódtak a plüssök: még a laptopon is egy marhanagy füles mackófej védő-plüss volt. A lány egyébként rendkívül zavarban érezte magát, hogy egy idegen "behatolt" a territóriumába.
Általános egyébként a japánok félelme az idegenektől, és európai szemmel megdöbbentő a távolságtartásuk. Amíg nincsenek rád szorulva, addig valósággal megvetnek (nem csak az európai hanem saját országuk idegenjeit is). Abban a pillanatban viszont, hogy valamelyikükkel munkatársi viszonyba kerülsz, vagy bejutsz valamiféle közösségükbe (klub, akármi), megnyílnak és családtagként kezelnek. Ebből is ered, hogy képtelenek ismerkedni, és a mai napig közkedvelt megoldás, hogy házasságközvetítő útján keresnek maguknak párt, és eszükben sincs spontán ismerkedni másokkal.
Az pedig, hogy a külföldi cégek milyen nehezen tudnak megegyezni velük játékaik és rajzfilmeik licenszeléséről már-már legendás.
Még mindig akartok oda menni dolgozni?
(Megj: ezek nem hivatalos tények, csupán személyes tapasztalatok, amit meséltek nekem, és amikről lehet hogy már eddig is tudtatok, de azért leírtam
)
